... Amit például nem tudtam még az Út elején, az az, hogy amikor úgy döntesz, hogy változtatsz az Életeden, akkor a legfontosabb dolog a t.ü.r.e.l.e.m. Hosszú távú türelem. A legfontosabb. Már tudod, hogy mit akarsz és persze titkon – vagy nem titkon - örülnél, ha rövid időn belül elérnéd a kitűzött céljaidat. De közben ezen a bolygón, ebben az elanyagiasodott világban maradunk, és legtöbbünknek – amikor ráébred, hogy mi az Élete célja, mire hivatott, miben vágyik kiteljesedni – már csak azért is türelmesnek kell lennie, mert valószínűleg egy ideig meg kell tartania azt az állását, amivel eddig is biztosította a megélhetését; van családja, akikről eddig is gondoskodott és szeretne a jövőben is, ezért felelősen kell döntést hoznia az új választott Úton tett lépéseiről. Türelem. Érdekes, hogy éppen a türelem hozza meg az első azonnali eredményt. Ez az eredmény a béke. Annak a békének az érzése, amit az a nyugodt tudat jelent, hogy mindent megteszel az Életed jelenlegi körülményeinek mozgásterében, bármennyi, bármilyen csekélynek tűnő is az, amit a lehetőségeid a jelen pillanatban megengednek.

M2T2

Azaz: M-egteszek M-inden T-őlem T-elhetőt. Lépésről lépésre, türelmesen. Már középiskolás korom óta úgy éreztem, hogy zenét szeretnék írni, ami a szeretet hangján szól az Emberekhez, mégis amikor – már huszonévesen - elhatároztam, hogy engedem, hogy a szívem vezessen ezen az Úton, először csak annyi lehetőségem és időm volt, hogy hajnalban vagy késő este a buszon, vonaton, metrón dalszövegeket írjak, dallamokat dúdoljak fel diktafonra, zenei szoftverek kézikönyveit olvassam, és kezdetben nem volt hangszerem persze, és arra is sokáig kellett spórolnom, hogy hosszú idő után két hétre olyan szintetizátort és egy egyszerű stúdióberendezést béreljek, amivel úgy írhattam zenét végre, ahogy már rég szerettem volna. És onnan még nagyon hosszú volt az út 2009. decemberéig, amikor országszerte a polcokra került az első zenei dvd-m. Előfordult útközben, hogy egymás után akadályokba ütköztem és kételyeim támadtak, hogy folytassam-e. Azóta valahol olvastam és megtanultam, hogy „ha útközben nem találkozol akadályokkal, akkor az csak egy dolgot jelent: nem tetted elég magasra a lécet, nem mertél elég nagyot álmodni!”

Örülnék, ha megoszthatnánk itt a gondolatainkat, érzéseinket az útkeresésről, az Önmegvalósításról, és szeretettel meghívlak annak a zenének a világába, amit írok:
www.youtube.com/JonGeorgZENE
Ha érdemesnek tartod ezeket a gondolatokat és a zenéket arra, hogy másokhoz is eljusson, akkor megtisztelsz, ha megosztod azokkal, akikről úgy gondolod, hogy örülnének neki.

Köszönöm.

Jon Georg